fotó bejegyzései

fényképek

2011. júl. 3. 16:31 - írta Theia

Én teljesen beleszerettem ezekbe a fotókba... Katt a nagyobb méretért, a kép alatt ott az eredeti forrás is.

Pinterest / Broader than Broadway

Egeria's Well / Complicated Simplicity

Scarlet Malfunction Disease / Satin Bed of Roses

Jose Villa


 


2010. dec. 27. 21:54 - írta Theia

Már elég régen beleszerettem a lomo fényképezőgépekbe, illetve a fotók hangulatába, míg végül hosszas vacilálás után tavasszal vettem egy Diana Mini gépet. Jól meggondolva (ami ellentmond a lomo szabályainak :-)) végül már ősz lett, mire egy tekercset ellőttem, és csak akkor szembesültem azzal, hogy rollfilmet sok helyen nem is hívnak, így kíváncsiság kedvéért amikor ősszel Berlinben jártam, megkérdeztem, ott mennyiért hívják a képeket. Végül pár hete készen lettek a fotók (mmint hogy csak most adtam le őket, amikor megint kint voltam :-), de nagy csalódás lett: a legtöbb kép egyáltalán nem is sikerült,, ami igen, azok között pedig egyetlen életlen kép sincs, holott nem próbáltam makrózni. :-( Gyanús, hogy a géppel sincs valami rendben, mindenesetre kénytelen voltam máshogy kiélni a lomo fotók iránti vágyamat. ;-)

December 10-től 20-áig 10 napot megint Berlinben töltöttem. Először csak unalomból próbáltam ki a telefonra telepített "lomo szoftvert", de a próba képek annyira viccesek lettek, hogy onnantól szegény Canon gép szinte elő sem került a táskámból 10 nap alatt. A digitális lomo verzióban lehet cserélgetni a lencséket, a használt filmet, a vakukat, és tökéletesen kiszámíthatatlan ám annál hangulatosabb lesz a végeredmény. :-) Nagyon szórakoztató, az pedig külön tetszik, hogy az elkészült fotóknak nincs "eredeti" verziója, vagyis nincs egy normál kép és azon egy színes pacás layer (eddig a Toycamera nevű nagyszerű programot használtam, amivel utólag lehet a normális képeket átalakítani "lomóssá"), hanem ahogy sikerül a kép, az bizony úgy is marad.

Íme egy kis ízelítő a fotókból.

Például a kilátás a szoba ablakából máris színesebb és izgalmasabb :-)

vidámpark a belvárosban, nagyon durva fényözön volt...

...na és persze a TV-torony is izgalmasabb így, színesben

ezt szimplán egy ház falán fotóztam

kedvenc minimál képem: macska a fürdőkádban

kilátás a másik szobából, avagy Pankow-ban havazott rendesen

...háttérben a tűzoltóság épülete egyébként, bár a szívecske nem annak szól :-)

no igen, egy tipikus lomo-kép: a fenyő természetesen középre volt komponálva eredetileg ;-)

az egész város tele van hóval borított biciklikkel, de még így is sokan bicikliznek, pedig egész héten havazott

A két hétvége pedig dizájnvásárok látogatásával telt, 4 vásárt néztünk meg, és mindegyik valahogy nagyon más volt. Majd lehet, hogy ezekről írok egy rövid összefoglalót, csak a vásáron készült képek a kevés fény miatt nem igazán értékelhetők. :-(

Továbbá ha valaki Berlinben jár, feltétlen nézze meg a Martin Gropius Bau-ban a Moholy-Nagy kiállítást! (Itthon pedig a LuMúban a Martin Munkácsit. :-)



2010. aug. 7. 16:34 - írta Theia

Az utóbbi pár hétben azon igyekeztem, hogy megint működőképessé tegyem az Etsy boltom. Valójában a "megint" nézőpont kérdése: ősszel már volt feltöltve néhány termék, volt mini shop itt a blogban, jobb oldalon, ott ahol most a Meskás bolt is van. Akkor - valószínűleg ennek köszönhetően - egész sokan megnézték a boltot, de egy terméket sem adtam el.

Most újult erővel próbálkozom... és sajnos ez a legjobb szó rá: próbálkozom, mert fogalmam nincs, mitől lesz valaki népszerű, mitől találják meg a boltját és veszik meg az ékszereit, amikor másodpercenként átlag két új termék kerül fel az oldalra. Egyelőre ott tartok, hogy igyekszem naponta egy terméket feltenni, nem mindet egyszerre, mert úgy végképp esélyem sincs arra, hogy pár nap múlva valaki ráakadjon az oldalamra. Meg arra is rájöttem, hogy a kulcsszavak közé nem pofátlanság pl színt írni. ;-) De egyáltalán: van tuti recept, amivel fel lehetne lendíteni a forgalmat?

Hogy lehet kikerülni a főoldalra? Mitől függ, hogy egy összeállítás végül kikerül-e, és mennyi idő alatt kerül sorra?

Az is feltűnt, hogy főoldalra kitett válogatásokban szereplő fotók mennyire szépek. Én már annak is örültem, amikor hosszú küzdelmek árán rájöttem, hogy tudok viszonylag szép termékfotókat csinálni fehér háttér előtt. Viszont a fehér háttér uncsi, a beállítás, amit használok, szintén uncsi - bár abból a szempontból kétség kívül vásárló barát, hogy a lényeg látszik rajta. ;-) De hiányzik a hangulat, hiányzik az, hogy a képre ránézve azt érezd, "ez azonnal kell!". Tudom, erre egy fehér hátterű szép termékfotónak elégnek kellene lenni, de itt valami másról van szó. Amit próbálok megfejteni, kipróbálok mindenféle hátteret és beállítást, de valahogy mégsem megy. :-(
(egyébként érdemes megnézni a fenti fotót: a bal oldali fagyi kb 3 éve készült, a mellette levő egy hete. Az egy dolog, hogy a fotó sokkal jobb, de minőségben is kidolgozásban is ég és föld a kettő...)

A másik problémám a fotózással, hogy makró módban iszonyúan kijön minden apró kis felületi hiba. A legutóbb a fotózott ezüst ékszeren a szabad szemmel lényegében nem is látható foltosodás annyira feltűnő volt, hogy a képet végül nem is mertem felhasználni semmihez. Valószínűleg nem kéne ennyire közelről makróznom... ;-)

Továbbá szintén nehezítő tényezőt jelentenek a színek. Minden egyes képpel irtó sok az utómunka, és ebből sok-sok időt a színek kalibrálása veszi el. Hogy ne legyen túl fakó, de ne is legyen túl rikító, hogy lehetőleg minél jobban hasonlítson a valósághoz... Sokáig ezért nem is próbálkoztam semmilyen webshoppal: egyszerűen nem tudom színhelyesen befotózni az ékszereket. A fémek becsillannak, egyszóval rémálom az egész.

Most pedig megyek próbálkozni, és ha sikerült elfogadható fotókat csinálnom, bemutatom, miket szereztem ma délelőtt az Ecseri piacon. :-)



2008. máj. 20. 15:47 - írta Theia

A lentebbi képkeretek szülinapi ajánéknak készültek. Az biztos volt, hogy valami fotóval kapcsolatos dolgot szeretnék adni, így egy fotós boltban nézelődtem keretek után. Ott mutattak egy olyat, hogy a háttérpapírból a FRIENDS szó volt kivágva, a képeket a betűk mögé lehetett betenni. Az ötlet szerintem szuper (azóta láttam BABA felirattal is), csak épp nagyon drága volt, főleg, hogy két ajándékot kellett készítenem, és ráadásul komor, szürke-fekete színű volt az egész. Így inkább házilag barkácsoltam össze az egészet - természetesen a szimpla üveg képkereten kívül. :-)

 
 
A nagyobbik képkeret 20x30, a kisebb 9x13 cm-es. Photoshopban egy ekkora méretű lapot nyitottam (+ 200dpi minimum - sajnos nem eredeti méretben voltak meg a felhasznált fotók, így 200-nál nagyobbat nem lett volna értelme), és beállítottam minden oldalon fél centi margót.
 

Beírtam a szöveget, a különálló betűknél addig torzítottam, amíg nagyjából kitöltötte a rendelkezésre álló területet. A Netti feliratosnál persze nem nagyon húztam szét a betűket, mert nagyon torz lett volna, helyette inkább annyit változtattam, hogy a betűk nem egy vonalra igazodtak.
 

A "magic tool wand" eszközzel katt a háttérre (a szöveges layeren állva).
 
 
Közben nyitok egy új layert. Edit/Stroke menüpontban beállítok egy fekete, 1 pixeles körvonalat. Megszűntetem a kijelölést, és az új layeren ott lesz feketével a betű/szöveg körvonala. Mivel Nagyobb papírra nyomtattam mindkét esetben, a dokumentum körüli vékony vonal is hasznos, így könnyebb volt kivágni nyomtatás után.
Kinyomtattam színes kartonra, a betűket pedig sniccerrel kivágtam. Az ujjaim utána rendesen fájtak, ugyanis a kartont nem volt egyszerű vágni...
Ha ki van vágva a háttér, vissza is lehet térni a Photoshophoz. :-) A szöveges réteget ki is lehet törölni nyugodtan. Azon a layeren, amn a betű körvonalai vannak, kitöltöm a betű hátterét valami hasonló színnel, mint amilyen papírra kinyomtattam. Így csak az a rész maradt fehéren, ahová a képek fogna kerülni.
 
 
Kiválasztottam a legszimpatikusabb fotókat. Vagy megnyitom PS_ben, vagy ha pl fent van a weben, elég egy másolást nyomni és beilleszteni a képre. Fontos, hogy a fotókat külön rétegekre tegyük, és amin a betűk vannak a kitöltött háttérrel, az legyen felül. Így a fényképes rétegen állva a megfelelő helyre tudjuk igazítani a képeket, közben pedig lehet nyugodtan kicsinyíteni-nagyítani (utóbbit csak óvatosan...), úgyis látjuk, hogy az adott helyre a kép mekkora része fér el. Azokat a részeket, amik túllógnak, és úgyis a színes karton fogja takarni, nem érdemes kivágni, mert ha picit is rosszul illeszkedik a karton a fotók fülé, ki fog látszani a fehér háttér. (A fotókat egyetlen lapra nyomtattam ki!)
A képeket a karton színéhez passzoló kerettel választottam el egymástól, ahol zavaró lett volna egymás mellett a több fotó. (A megfelelő rétegen állva kijelölés, és ugyanúgy Edit/Stroke, csak nek feketét állítottam be, illetve 6px-es vastagságot használtam.)
 
 
Ilyen, amikor minden kép a helyére került.
 

Lekapcsoltam a szöveges, színessel kitöltött legfelső layert, így csak a fotók maradtak. Összenyomtam a rétegeket, tettem egy vékony, fekete keretet a teljes dokumentum köré, hogy tudjam, hol kell kivágni. Mivel a fotómontázsos papír is 9x13/20x30-as volt, és a sniccerrel vágott karton is, csak egymásra illesztettem a két lapot, és mehetett is a keretbe. A nagyobbnál kétoldalú ragasztóval helyenként összeerősítettem a két papírt, csak a biztonság kedvéért.