Mostanában megint előkerültek a zománcfestékek, felizzott a kemence, gondoltam írok egy bejegyzést a festékekről, csak az érdekesség kedvéért.

Alapvetően két fajta van: az iszapzománc, ami opak (vagyis nem áttetsző, hanem fedő festék), és az ékszerzománc, vagyis a fritt - ez pont az ellenkezője az iszapnak.

Az iszapfestéket 1 kilós kiszerelésekben, üvegekben árulják, ásványi anyagokból, szilikátokból áll, és érdekessége, hoy keverni nemigen lehet a színeket. Zöld és narancs pl úgy-ahogy keverhető, a többi szín nem igazán, a fritt keverésével pedig nem is érdemes próbálkozni. Ezért érdemes az összes kapható színből beszerezni, ez nagyjából 10-12 üveget jelent az iszap esetében. Mint a fotón is látszik, az üvegben 2-3 cm-es vízréteg fedi le a festéket, hogy ki ne száradjon. A kiszáradt festéket fel lehet keverni vízzel, de hosszú távon nem tesz jót neki, ezért - meg a könnyebb kezelhetőség érdekében - egyszerűbb, ha kicsi, jól zárható üvegekbe "porciózzuk" a jól kikevert színeket. 

A sima, gyógyszertári dobozkákra alkoholos filccel írom fel a színeket, aztán leregasztom celluxszal, hogy ne kopjon le. Ezt a doboz tetejével és oldalával is megteszem, hogy használat közben ne keverejenek.

A tűzzománcozás alapvetően vörösréz vagy ezüst felületre történik, a sárgaréz nem zománcozható. Nem elég csak a "színét" festeni, kell egy kontrazománc a lemez hátuljára, ellenkező esetben égetés után egyszerűen lepereg a zománc, ha nagyobb felületre festettem. Erre általában a beszáradt és maradék festékeket érdemes felhasználni. (Vagyis minden esetben a lemez mindkét oldalát festjük, először általában a hátoldalát, vagyis a kontrát, ha megszáradt, jöhet a színe. Ha mindkét oldal száraz, ekkor szabad csak égetni. Mivel az iszap és a fritt más hőfokon ég ki és kicsit másképp is viselkedik, általában az iszaphoz iszapot, fritthez frittet használunk kontrazománcnak is - de mivel a hátoldal ritkán látható, ide mehet a rosszabb minőségű, kevésbé tiszta festék.)

A fenti képen egybe borogattam a kis dobozokból a már majdnem beszáradt festékeket. Utána jön az iszapolás, vagyis ráengedek vizet, hagyom, hogy a festék leülepedjen, majd leöntöm róla a vizet (ez általában másnap történik). Ezt még megismétlem párszor, majd megfelelő állagúra kikeverve lehet használni.

Az ékszerzománc (legalábbis a magyar, amit én használok) kis zacskókban kapható rengeteg színben. Alapból szemcsés állapotban van, egészen nagy darabokban. Az előkészítése nagyon macerás, én nagyon utálom. ;-) Mozsárban egészen finomra, lehetőleg homok-szerűre kell törni, hogy jól lehessen dolgozni vele. Egy kis adagot a mozsárba teszek, vizet engedek rá, és nagyon sokáig töröm. Utána átöntöm az előre felcímkézett dobozba, és következik a kimosás. Addig kell rá vizet engedni, majd leönteni róla, amíg a leöntött víz kristálytiszta nem lesz. Ez kb. 10-15 öntögetést jelent... Majd desztillált vízzel ugyanezt megteszem úgy 3-4x. Egy szín átlag 20 perc, fél óra!

Az előkészített lemezre nedves állapotában hordom fel egyenletesen, majd ha kiszáradt belőle a víz (ez az iszapzománcra is igaz), akkor lehet égetni.